Elbeszélések szerint a 80-as évek végéig hatalmas tömegek eveztek, vízitúráztak rendszeresen. Sajnálom, de ezt nem láthattam.
Viszont látom, hogy a Dunát igazán szeretők hajói még mindig elindulnak hétvégente a Rómairól a Lupa vagy a Nagy-ág irányába. Sajnos ritkán látom közöttük az egyszer majd minket váltó fiatalokat.
Vidékiként, aki nem a Dunán szerette meg az evezést, látni vélem ennek egyik okát.
Akit kezdő evezősként ijesztett már meg a közelében elszáguldó "jacht", netalán borította már fel a hajóját, azt nehéz azt követően újra vízre vinni.
Egyszer el kell jönni annak az időnek, amikor megtanulunk egymást tisztelve, a másiknak lehetőleg kellemetlenséget nem okozva létezni.
Mivel attól tartok, erre az időre még sokat kell várnom, írtam egy levelet a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak.
Kértem, hogy fontolják meg a Szentendrei-sziget déli spitz és Lupa- sziget északi spitz közötti szakaszon a kishajók sebességének korlátozását. Ez valójában a Szentendrei Duna-ág 0-4 fkm közötti szakasza. Azt gondolom a vizitúrázók és klubok evezősei közül ezen a szakaszon fordulunk meg a legtöbben, így itt ér minket a legtöbb kellemetlenség.
Meglepetésemre tájékoztattak hívatalos levélben, hogy befogadták javaslatomat.
Persze tudom, hogy ez nem jelent semmit. De mivel egy kajak klub edzője szerint ezt már sokan megpróbálták, de még senkinek nem sikerült, ezért kedvet kaptam, hogy megpróbáljam.
Bár rettentő kicsi az esélye, hogy sikerüljön, de én ennyit tehetek a Római-partért és a vizisportokért.
Kalandom Nagy Testvérrel elkezdődött. Lássuk, mosolygós kedvében találom-e?
Döntés 2011 év elején. Remélem, addig találok még néhány hozzánk hasonlóan gondolkodó támogatót.
Gálati
