Családi vegyes párosunk életében gyermekeink számának közeli változása miatt idei túrabajnokság fordulói háttérbe sorolódtak. Azért Emőkével komótosan gyűjtöttük a kilométereket, hogy az egy ami mindent visz Rába Maratonon képviselhessem családunkat.
Az idei szezonban a részt vett három maratonból másodszor is Annával eveztem vegyes párban. A jó oldalunkon egész jól összeszoktunk, de a rossz oldalon az istennek sem találtuk a megfelelő harmóniát. Így az oldalváltásokról néhány rövid szakasz kivételével le kellett mondanunk.
Idén nagyon kevés víz volt a Rábában. A gyakori sekélyvizes szakaszok között az evezhető vizek keresése, a külső íveken lévő fákra húzódás és az alájuk sodródás elkerülése, a szokottnál is fifikásabbá tette az evezést. Viszont folyamatosan akadályozta, hogy tempókat evezhessünk. Anna szerint; ő ki sem tudta evezni magát. Én igen.
Meg is látszott az eredményeken. 5 óra alatt kevesen teljesítették a Szentgotthárd-Körmend távot.
Egy banális hiba következményeként 100 m pontossággal ugyanott, Csákánydoroszlónál borultunk, ahol tavaly is. Viszont a sekély víz és egy kedves kajakosnak köszönhetően 5 percen belül már újra eveztünk.
5 óra 17 perces eredménnyel vegyes párosban végül elsők lehettünk. Üröm az örömben, hogy az általunk mindig utolérni óhajtott Aipli család talán a nem megfelelő hajóválasztás és a számukra még kevésbé kedvező vízállás miatt, nem mutathatták meg mit tudnak.
Meglepetésünkre a vacsora idén finom volt, és a műanyag kanál sem olvadt meg a leves hőmérséklete miatt. Viszont a nem engedelmeskedő excel, a beszáradt nyomtató patron és egyebek hatásra csak éjfélre lett eredményhirdetés, ahol egy névtévesztés miatt a férfi kenupárost vegyes párosként hirdették győztesnek... Így mi papíron másodikak lettünk és erre már így fog emlékezni az utókor.